A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu: voyelles,
Je dirai quelque jour vos naissances latentes:
A szinesztézia azt a jelenséget jelöli, amikor valamely személy egy bizonyos érzékszervi inger hatására az illető ingernek megfelelő érzettel egyidejűleg rendszeresen, akaratlanul egy másik érzékszerv által kiváltott másik érzetet is érzékel.
Sokáig csupán kuriózumnak tekintették, ha valaki arról számolt be, hogy bizonyos tapintási ingerek ízek érzetét váltja ki náluk, vagy ha a betűket színesnek látták akkor is, ha azok feketével voltak nyomtatva vagy írva. Sőt, e beszámolók hatására költői metaforák sokasága próbált érdekes asszociációkkal - szinesztéziára utaló képekkel olvasóihoz közelebb kerülni.
El is terjedt hát az a nézet, hogy a szinesztézia egy hóbort, művészi huncutság, amit az okozhat, hogy pl az olvasni tanuló gyereket a betűkhöz kapcsolódó más ingerek befolyásoltak.
Sokan emlékeznek pl Móra Ferenc híres versére, a Zengő ábécére:
A ranyalma ághegyen. B ari bég a zöld gyepen. C irmos cica egerész. Cs engős csikó heverész. D ongó darázs döngicsél. E sik eső, fúj a szél. Füsti fecske ficsereg. G erle, galamb kesereg. Gy om között gyors gyík szalad. H armatos hajnal hasad. I tt van már a zivatar! Jó az Isten, jót akar. K ivirít a kikelet. L eveles lesz a liget. Ly ukas fazék fekete. M ese, mese, meskete... Nádat a szél legyezi. N yúl a fülét hegyezi. O rgonafán méhike. Ö sszerezzen őzike. P atakparton pipitér. Róka szava kicsit ér. S uhog a sok sasmadár. Sz ilvafára szarka száll. Tücsök tarlón hegedül. Tyúk az árkon átrepül. U ccu, csípd meg, hóha, hó! Ü rgét fogott a Sajó. Vércse víjjog délelőtt. Zörgetik a vasfedőt. Zs indelyezik a tetőt.
Azt gondolhatná akkor valaki, hogy ezek szerint az A betűről minden magyar gyerek számára az alma jut eszébe? Nem így van: a szinesztéták egyedi kapcsolatokról számolnak be, tehát ha valamelyikőjük egy betűt vagy formát kéknek lát, másikuk ugyanazonbetű vagy forma láttán egy más színről – vagy ízről vagy egyéb érzetről számol be. Tehát nem a memória működésének egy megnyilvánulásáról, nem egy tanulással megszerzett kapcsolatról van szó.
Fölvetődhet viszont a kérdés, hogy akkor vajon ez a képesség tulajdonképpen egy természetes adottság – vagy a szinesztéták agyának idegpályáiban fennálló valamilyen kóros elváltozása okozza?
A helyzetet valamelyest bonyolítja, hogy kétfajta szinesztéziát különböztethetünk meg: a szerzett forma valamilyen idegrendszeri betegség következményeként lép fel, pl az epilepszia kialakulását követően számolnak be néhányan erről a jelenségről (kb. 4%). Ritkábban fejtrauma vagy hallucinogén drogok fogyasztása is átmeneti szinesztéziához vezet.
Egy másik forma az idiopátiás szinesztézia. Az idiopátiás egy görög műszó, mely az orvostudományban az ismeretlen eredetű kórképekre alkalmazható (sajátos úton létrejöttként lehetne fordítani, de egymás közt néha a FTM akronimot használják az orvosok a „Fene Tudja Mi” rövidítéseként). Ez a forma már kisgyerekkorban jelentkezik, a gyerek természetesnek tartja, hogy egy inger több érzetet vált ki benne – viszont azt furcsállja, hogy a többi gyerek nem érzi ezeket az élményeket. Mivel becslések szerint mintegy 25.ooo átlagos emberre jut egy szinesztéta, a többi gyerek kiközösíti „hallucináló” társát, vagy csúfolódnak vele (a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni néha) – ezért a kis szinesztéta nagyon gyakran titkolja adottságát, próbálja elfelejteni, nem tudomást venni róla. Hogy olyan legyen, mint a többi, mert különben betegnek vagy túl élénk fantáziájúnak tekintik – kiválik a tömegből, amit a gyerek stresszként élhet meg. Ezért néha bizonyos mértékig sikerül eltitkolnia képességét, és felnőttkorban csak bizonyos tesztek révén lehet kimutatni, hogy ezen egyének idegrendszere bizonyos vonatkozásokabna a többiekétől eltérően viselkedik.
Van itt egy (angol nyelvű honlapra mutató) link, ahol a lap alján levő színes számjegyekre kattintva előtűnik egy ábra. Aki meg tudja mondani, milyen formába rendeződnek azok a számok, melyekből kevesebb van a képen – anélkül, hogy a kurzort az ábrára vigye – az egy rejtett szinesztéta, akinek e cikk olvasása során megdöbbentő felismerésben lehet része. A többiek is megláthatják a kirajzolódó formát, ha beegerészik az ábrát.
Ha igazak a statisztikák, amint e cikk olvasottsága eléri a 25.ooo-et, legalább egy ovasómnak jeleznie kellene, hogy rájött új képességére. Tehát érdemes figyelni a Társalgót.
De lássuk, a linken bemutatott szám-szín szinesztézián kívül milyen más érzések kapcsolódhatnak.
Egy 2oo4-es felmérés szerint a szinesztéziának nem kevesebb, mint 152 (!) formája van.
A leggyakoribbak a betű-szín szinesztéziák: az érintettek 64,9 %-a számolt be arról, hogy számukra a fekete betűk is színérzetet váltanak ki.
19% a zenei hangok és színek kapcsolatát érzékeli.
15% a közönséges hangok esetén színérzetről számolnak be.
7,9% fonémák (kiejtett betűk) színét látják.
6,3% íz szín kapcsolatot érzékel.
6,2% szag-szín szinesztézia gyakorisága
5,4% a hang – íz kapcsolat gyakorisága
5,2 % fájdalom esetén színeket lát
3,9% tapintási érzetek által kiváltott színekről számolnak be
2,1% a hőmérsékleteti ingereket érzi színesnek.
Persze, az említett 152 szinesztéziaféleségig nagyon sok, ritkán előforduló érzet-kapcsolat is létezik: van aki a hét napjait vagy az év hónapjait látja úgy, mintha a tér egy meghatározott tartományában léteznének – és olyan szinesztétákról is tudnak, akinél három vagy több érzék kapcsolódik össze.
Arra utalhatnak ezek az arányok, hogy ezen érzékszervek között a határok nem olyan élesek és átjárhatatlanok, mint azt eredetileg a neurológusok gondolták.
Jamie Ward (Sussex-i egyetem) és Charles Spence (Oxfordi egyetem) vizsgálatai ugyanis arra utalnak, hogy bizonyos eljárásokkal kimutatható, hogy véletlenszerűen kiválasztott emberek nagy csoportjánál kimutatható a szimesztézia jelensége. Gyakorlatilag azt sikerült bizonyítaniuk, hogy az egészséges emberi agyban szinesztéziához vezető kapcsolatok alakulnak ki, ha az agynak egyidejűleg kell feldolgoznia látási és hallási ingereket.
Az eredmények arra utalnak, hogy azok a felsőbb agyi központok, amelyek a színek, a formák és a hangok értelmezéséért felelősök, elég közel helyezkednek el egymáshoz.
A fali, halánték- és tarkólebeny találkozásánál van tehát az a régió, amelyből a szinesztézia kiindul .
A jelenség magyarázatára tehát két lehetőség kínálkozik: vagy neuron-nyúlványok huzala köti össze a különböző érzések kialakulásáért felelős magasabbrendű központokat – vagy pedig valamilyen vegyi anyag , neurotranszmitter (az idegsejt hártyáján elektromos impulzust elindítani képes molekula) „szivárog át” az egyik központból a másikba – ahol tehát hamis riadót fúj, jelenlétével becsapván az illető központot. A molekulák ugyanis nem hordoznak magukon semmilyen személyi azonosítót vagy kitűzőt: ha a neurotranszmitter molekula megjelenik az irányítóközpont neuronjának környezetében (a szinapszisban), akkor az irányítóközpont azonnal értesíti feletteseit, hogy specifikus inger érte: a hallóközpont hall, a látóközpont lát, a szaglóközpont szagol, stb. A fMRI segítségével pedig be lehet azonosítani olyan központokat is, amelyek a térben vagy az időben való tájékozódásért felelősek (itt néha nem is annyira központok, mint hálózatok működnek).
Több jel is arra mutat, hogy a szinesztéziáért az utóbbi jelenség a felelős. Például egyes drogok, mint az LSD és a meszkalin nagyon hasonló térszerkezetűek mint ezek a neurotranszmitterek és nagyon meg tudják bolondítani az embert – ennek az érzésnek csak része a szinesztézia. De az idiopátiás (FTM) szinesztézia nem a drogok hatására jön létre: egy szám-szín szinesztéta pl zöldnek láthat egy házszámot (amely a többiek számára fehér), ha az illető számjegy nála a zöld színnel kapcsolódik. Ezeket az ellentmondásokat a felsőbb agyfunkciók oldják meg gátló hatású neurotranszmittereik segítségével.: a látóközpont helyesen jelzi, hogy a szám fehér. Ha viszont a hatos szám felismerése alanyunknál a zöld színt felismerő régióban is neurotranszmitter-fürdőt vált ki, akkor a 6-os számú ház előtt elhaladtában emberünk integratív központja konfliktushelyzetbe kerül: a látókéreg fehéret jelez, de a felsőbb központ zöldet (mert a központban hamis riadót fújt a 6-os számjegy felismerése). A konfliktusok megoldására pedig az agy beveti gátló neurotranszmittereit, ezért a szinesztéta teljes meggyőződéssel mondhatja, hogy abban az utcában a házszámok fehérek – egy kivételével, amely zöld. Ő legalábbis annak látja.
Ezek a gátló neuronok nagyon megtréfálhatják ám az embert. Egy falusi vásáron történt meg, hogy a városból egy ripacs érkezett, aki bábujával lépett fel és hasbeszélő mutatvánnyal szórakoztatta a szájtátikat. Gúnyos megjegyzéseket tett a feketehajú férfiak (vagy fordítva, már nem emléxem) szellemi képességeire vonatkozóan– mire valaki a tömegből, aki érintve érezte magát, előlépett, hogy még egy szó és letekeri a nyakát. A ripacs kezdett volna sűrű bocsánatkérés közben eltűnni, de az illető rárivall:
- Maga üljön le s fogja be a száját! Azzal a kis szarjancsival beszélek, ott a térdén!
Egy másik tényező, ami arra utal, hogy a szinesztézia vegyi utakon jön létre, és nem az ideghuzalozás kóboráramai váltják ki, az a megfigyelés lenne, hogy a jelenség sokkal gyakoribb művészeknél, tudósoknál, ahol az asszociatív funkciók erősebb igénybevételnek vannak kitéve. A gyrus angularis, mely a fali lebeny része és a tarkó-valamint halántéklebeny találkozásánál található (Brodmann 39-es mező), részt vállal a hallási, látási és tapintási ingerek értelmezésében – de ugyanakkor e terület sérülése esetén a páciens nem fogja megérteni a metaforákat és a számolás sem fog menni neki. Ez tehát az a régió, mely az intellektuális asszociációkért felelős és ilymódon magyarázhatja a szinesztézia nagyobb gyakoriságát művészeknél. Megtalálható volt festőknél (Kandinszkij), de főként zenészeknél: Rimszkij-Korszakov, Duke Ellington, Ligeti György, stb. Liszt Ferencről például feljegyezték, hogy amikor 1842-ben (31 évesen) a weimari zenekar karmesteri állását átvette, pálcájával megkopogtatta a kottatartót és leállította a szimfóniát:
- De uraim! – mondta. – Egy kicsit kékebben, ha kérhetem!
Egy másik zenészről – inkább dobos volt – valami Richard Feynmanról az is fennmaradt, hogy nem csak a zenéhez értett. Ő például a betűket látta színesnek: az n-et kékeslilának, az x-et barnának.
De ha a szinesztézia ilyen normális funkciók eredménye, akkor ebből az következne, hogy mindannyiunknak képesnek kellene lennünk valamilyen formáját önmagunkon észlelni.
Vajon képesek vagyunk?
A válasz: IGEN. Nem 1oo%-ban ugyan, de állítólag 95% fölött.
A tesztet itt helyben végezzük el, mindenféle előzetes egyeztetés és érzéstelenítés nélkül.
Fent van két paca.
Az egyik neve „bubba”, a másik „kiki”.
Szerinted melyik a kiki és melyik a bubba?
Megoldás: a sárga a kiki, a lila a bubba.
Aki így válaszolt, elindult a szinesztézia feltárásának útján.
Aki nem, megpróbálhatja mégegyszer J)
Előbbiek számára egy vers, mely a szinesztéták himnusza lehetne:
Arthur Rimbaud: Magánhangzók
Szurok Á! hó É:! rőt I! zöld U! kék O! - csak egyszer Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor! Á! - szőrös öv, mely a setét legyek faráról Csillog, ha némi vad bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor, Halk hóvirág, királyi hermelín, jégtűs gleccser! I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ú! - az isteni tenger nyúgodt, gyürűző tánca, Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca A békés homlokon, mit alchimia tép föl, -
Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek, És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek, Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!
Tóth Árpád fordítása
(Ja, ebből fordította J
Voyelles
A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu: voyelles, Je dirai quelque jour vos naissances latentes: A, noir corset velu des mouches éclatantes Qui bombinent autour des puanteurs cruelles,
Golfes d'ombre; E, candeurs des vapeurs et des tentes, Lances des glaciers fiers, rois blancs, frissons d'ombelles; I, pourpres, sang craché, rire des lèvres belles Dans la colère ou les ivresses pénitentes;
U, cycles, vibrements divins des mers virides, Paix des pâtis semés d'animaux, paix des rides Que l'alchimie imprime aux grands fronts studieux;
O, suprême Clairon plein des strideurs étranges, Silences traversés des [Mondes et des Anges]: — O l'Oméga, rayon violet de [Ses] Yeux!
